és akkor a parkban a magyarfajta rózsagyűjtemény jelezve és nevezve, de ez nyárisport, teremsprtok vannak most, hosszútávú vízforralás, a teafű se nő. a megértés kis szigete ez, idehúzodtak a hontalanok, és tudom, hogy látják, barkát bont egypár bokor, kegyesenyhe a tél. egy konyharuhát kirázok, lehetnék a morzsásholleanyó, és szállnának a kiflik, térdig járhatnának benne. és a csoda úgy igazi, hogy kenyérmorzsából a kiflik, minden olyan könnyű lenne.

népmese az élet, hogy jótetthelyében, hogy szerencsédhogyöreganyádnak, hogy boldoganéltek. és többnyire az utak is kijelőltek, az utitársak is. meg a tárgyak. mind járjuk a világot egy cipellővel, kire illik igazán, mindünk lábára csak ráillik egy cipellő végül.

naés ha szélfútta, naés ha hátraarc...? akkor is csak mi van? semmise. hacsaknem kroaszon tizenhétlépésnyire, közel, a szánkban minden, mondhatnám, meg a trolizene. a jókistroli, a jókismozi, a jókiskisbolt, éjjelnappal. elinnen egyszer, visszaide, addigaddig. különben a sarki fűszeres, a Sarkifűszeres, zavartan nevette, de inkább megvetett, hogy megkérdeztem, mikor árazzátok le a panettonékat, pedig jóötletnektünt, nekemlegalábbis. olyan panettone van ott, hogy pulóverben van, nemvicc, kötöttpulóverban pihegnek a kirakatban, mint mikor hét évesek vagyunk, és harisnya, meg kötött kardigán, és vendégség, és már nem lehet tudni, mitől, a rokonnénitől, az idegenízűkrumplipürétől, vagy csak a gyapjúpulóvertől, de annyira kell vakarózni, miközben pont annyira rendesen kéne ülni, na, így vannak a panettónék a kirakatban, hazahoznám, vetkőztetném mind. olyan nem egészen kerek dolog ez, de olyan mikmegnemesnek, hallottadmitörtént, eszemmegáll, és olyan nacsináljukhaddszóljon is. még nem volt tél, mikor a királyutcán lomkupacok voltak, még nem volt idén, mikor kitúrtunk egy párévtizedes levelezést valami telekügyről, rajta faház, ígymegúgy, és még nem volt koncepció, mikor kíhúztam a három kisfiókot a rozogaszekrényből, de én elhiszem, hogy a fiók a szekrény lelke, és mint ilyen, továbbél. és ha én vagyok a blogírás lelke, a magaménak legalábbis, akkor itt élek tovább, felecukor, feleméz, felemese, feleigaz.